Engerland

Az angol U21-es válogatott meglehetősen könnyedén intézte el a dánokat, barátságos meccsen, idegenben. A keretben, a sérült Rodwellt és a nagycsapathoz előléptetett Wilshere-t leszámítva, ott van mindenki, aki megérdemli – az utóbbi évek talán legerősebb utánpótlás csapata jött össze. A gólszerzők közül Welbeck, Henderson és Strurridge kifejezetten jól játszott, csak Sinclair tűnt el kicsit a mezőnyben. Micah Richards már az 5. percben megsérült, de James Tomkins tudta pótolni.  Összefoglalók a tovább után, a következő (szintén barátságos meccs) hétfőn esedékes Izland ellen. Kapcsolódó hír, hogy a menedzsernek, Stuart Pearce-nek újabb kétéves szerződést ajánlottak.

Alex McCarthy - Kyle Naughton, Micah Richards (James Tomkins ), Chris Smalling, Ryan Bertrand - Tom Cleverley (Nathan Delfouneso), Jordan Henderson (Jack Cork), Fabrice Muamba (Connor Wickham), Scott Sinclair (Joshua McEachran) - Danny Welbeck (Danny Rose),  Daniel Sturridge (Marc Albrighton)

Gólok: Scott Sinclair, Jordan Henderson,  Daniel Sturridge, Danny Welbeck  

Anglia számára az EB-selejtezők egy Wales elleni meccsel folytatódnak szombaton, majd egy Ghána elleni barátságos következik, kedden. Capello keretében csak egyetlen új arc szerepel: a Wolves 24 éves szélsője, Matt Jarvis először bújhat válogatott mezbe, már amennyiben pályára is lép. Walcott sérülése és Adam Johnson lábadozása miatt erre akár esélye is lenne, de az olaszt nem úgy ismerjük, mint aki bátran kockáztatna. Ami a többieket illeti: Ferdinand hiányában ismét Jagielka, Gary Cahill vagy Lescott bizonyíthat Terry párjaként, és Glen Johnson is visszatér. (Micah Richards-ra továbbra sem számít Capello.) A középpályán legutóbb kipróbált újoncok közül nemcsak Wilshere lesz megint ott a csapatban, de Scott Walker is; a Gerrard vagy Lampard dilemma, előbbi sérülése miatt szerencsére most megoldódik. Csatárposzton a szokásos neveken túl Andy Caroll játékára számíthatunk.

A legnagyobb izgalmat nem is a kerethirdetés okozta, hanem a csapatkapitány személyének kiválasztása. Mivel Ferdinand és Gerrard is sérült, Capello úgy döntött, hogy a legutóbbi meccsen is látott, demoralizáló karszalagvándorlást megelőzendő, újra Terry-re bízza a feladatot. Az indoklás szerint egy év bünti bőven elég volt, ráadásul JT akkor vezéregyéniség, pályán és azon kívül egyaránt, hogy amúgy is ő irányítana, karszalag ide vagy oda. A döntést csak helyeselni lehet, más kérdés, hogy az ominózus Carrick-eset után sikerült megint elcseszni a kommunikációt. Akkor Capello a kamerák előtt kérte számon a United középpályásától, hogy miért jelentett sérültet,  most pedig – állítólag – Ferdinandot felejtette el értesíteni arról, hogy leváltotta. A MU-Marseille BL-meccsen akarta tisztázni vele a dolgot, de a szemtanúk és a fotók alapján, Rio nem volt hajlandó szóba állni vele. Nyilván nem szerencsés, ha egy játékos levegőnek nézi a szövetségi kapitányt, de Capello csak magának köszönheti, hogy ennyire leamortizálódott a tekintélye. (Teljes keret a tovább után.)

Hogy Capello nem akarja vagy nem tudja radikálisan frissíteni a világbajnokságon leszerepelt keretet, az már tavaly ősszel kiderült. Cserébe viszont meccsről meccsre előhúz egy dísznyulat a kalapból, csak úgy, a látszat kedvéért, legyen szó egy kiöregedett agresszív kismalacról (Nolan), a másodosztály csillagáról (Bothroyd) vagy egy-egy ifjú reménységről. 

A tegnapi, dánok elleni barátságos meccsre is kaptunk egy gumicsontot: Capello gondoskodott róla, hogy Jack Wilshere pályára lépése legyen az este legnagyobb attrakciója. A meccs előtti nyilatkozataiban – zseniális pedagógiai érzékkel – olyan játékosokkal emlegette egy mondatban a 19 éves Arsenal játékost, mint Baresi, Maldini vagy Raul, a verbális felszo laudációt pedig a kommentátorok egy része lelkesen folytatta.
Ezzel nem az a probléma, hogy Jackie boy-nak túl nagy elvárásokkal kell megbirkóznia, a játékán ugyanis (egyelőre) nem látszanak a görcsös megfelelési kényszer jelei, magyarán bírja a feszültséget. A gond az, hogy Capello és mindazok, akik a hype-ot generálják, becsapják magukat. Wilshere kétségkívül kiváló játékos, pláne a korához képest, de egy védekező, vagy védekező feladatokkal megbízott, legfőbb skilljét a kétméteres oldalpasszokban felvillantó futballistától várni a lényegi változást, enyhe túlzás. Tény, hogy pályára lépett tegnap egy olyan játékos is, aki köré valóban lehet csapatot építeni, és joggal remélni, hogy húzóemberré válik, csak nem az angol csapatban. Nem fair persze egy védekező játékost egy támadóval összehasonlítani (a 18 éves Christian Eriksenről van amúgy szó), az meg pláne nem Wilshere hibája, hogy a sajtó, jobb híján, benne keresi a megváltót. Egy most épülő, fiatal tehetségekkel update-elt angol válogatottnak fontos láncszeme lehetne Wilshere, de így, hogy Capello véres kardként csak körbehordozza őt (képzavar, bocs), ahelyett, hogy radikálisan hozzányúlna a kerethez, nem több az egész mutatvány parasztvakításnál.

Ennyit a hype-ról.

A Guardian még a franciák elleni meccs előtt megnézte, hogyan állna fel a válogatott, ha az éppen a legjobb formájukat nyújtó játékosokból állna. Ehhez az Opta statisztikai rendszerét használta, amelynek lényege, hogy minden PL-ben szereplő játékos osztályzatot kap egy 100-as skálán az aktuális forma alapján. Pontok járnak minden egyes jó szerelésért, passzért vagy gólért, és pontot vonnak le minden rossz megmozdulásért. Csak azok szerepelnek ebben a statisztikában, akik legalább 500 percet a pályán töltöttek. Ha 4-4-2-es formációban állna fel a válogatott, akkor így nézne ki a kezdő:

Ben Foster (77 pont); Luke Young (54), John Terry (72), Rio Ferdinand (59), Ashley Cole (68); Marc Albrighton (72), Steven Gerrard (75), Kevin Nolan (66), James Milner (64); Andy Carroll (74), Danny Welbeck (64)

Cserék: Joe Hart (76), Micah Richards (53), Phil Jagielka (58), Gary Cahill (58), Leighton Baines (66), Joey Barton (63), Paul Scholes (65), Scott Parker (65), Stewart Downing (62), Darren Bent (64), Luke Varney (57)

Nem tűnik ez sem egy világverő csapatnak, elég sok az átfedés a jelenlegi válogatottal (Luke Young és Scholes pedig már visszavonult), de hasonló sérülés sújtotta időszakokban, mint a mostani, akár használni is lehetne, mondjuk a Capello-index helyett/mellett. Tudjuk: a forma átmeneti, a klasszis állandó, de ha kevés a világklasszis, akkor talán érdemesebb a legjobb formában lévő játékosok közül válogatni.

A világbajnokságon a francia válogatott ugyanolyan csúfosan leégett, mint az angol, az új kapitány, Laurent Blanc ezért megtette az egyetlen logikus lépést: nyomott egy restartot. Nem dobta ki teljesen a régi keretet (bár többen a vébén fellázadó játékosok közül még büntiben vannak), viszont láthatóan más szisztémában, „spanyolosabb” stílusban játszanak. Nem állt még teljesen össze a csapat, de jó úton járnak. Capello ehhez képest (a látottak alapján) úgy gondolja, nincs szükség gyökeres változásokra, elég egy-két helyen frissíteni a keretet. A mai (tegnapi) meccs világosan megmutatta, melyikük jár jó úton.