A helyzet nagyon egyszerű: ma meg kell verni Uruguay-t, ahhoz hogy maradjon esély a továbbjutásra. Ha az első meccsen az olaszok olyan csúnyán megalázták volna az angol válogatottat, mint tették azt a németek a 2010-es vébén, akkor most még egyszerűbb lenne a helyzet. Hodgson ez esetben kénytelen lenne változtatni a kezdőn és a taktikán, hogy felrázza a csapatot, és hogy jelezze mindenkinek: a kudarcnak következményei vannak.
Ha így lenne, most agyalhatnánk azon, hogy
- érdemes-e újra kétfős középpályával felállni;
- hasznosabb, megbízhatóbb játékos-e már most Shaw mint Baines;
- kell-e külön embert állítani Suárezre;
- és a legfontosabb: a kezdőben van-e a helye Rooney-nak?
Az olaszok elleni 2:1 azonban vállalható vereség volt, nem alázták meg a csapatot, Hodgson ezért valószínűleg úgy látja, nincsenek komolyabb problémák, tartani kell az irányt és rendben lesz minden. Nagy változások tehát aligha lesznek a kezdőt és a taktikát illetően, ami a védelem állapotát és Rooney formáját tekintve nem túl bíztató fejlemény, de Uruguay szerencsére nem Olaszország. Négy éve ugyan a Vb meglepetéscsapata voltak, de most kvalifikálni is csak pótselejtezőn tudtak. A húzóembereik közül Forlan levezető-üzemmódba kapcsolt, Cavani láthatatlan, Luis „szimpatikus” Suarez sérülten fog játszani, Pereira pedig sehogy, mert Costa Rica ellen kiállították. Az a vereség Uruguay számára sokkal kínosabb, mint az olaszok elleni bukta Angliának, úgyhogy Suárezék a becsületük visszaszerzéséért is játszanak. Ha letámadnak, márpedig kénytelenek lesznek, az kedvezni fog a gyors angol kontráknak, vagyis Sterling megint kulcsszerepet kaphat.
De ami leginkább reménykedésre ad okot, az a csapat mentális állapota. Capello, aki most épp az oroszokat boldogítja, a katonai szigorban hitt, és a gyakorlatban is ezt alkalmazta. A játékosok a külvilágtól elzárva készültek a bevetésekre, és az edzéseken sem a játék kreatívabb elemeit gyakorolták, hanem a fegyelmezett védekezés volt a tananyag. Utóbbira természetesen most is szükség lenne, de a Gary Neville vezette edzői stáb azt is fontosnak tartja, hogy a játékosok élvezzék a gyakorlatokat. A válogatott riói főhadiszállása sincs izolálva a várostól, Gerrardék szabadon mozoghatnak, találkozhatnak a helyiekkel, belekóstolhatnak a világbajnokság hangulatába, és ez – úgy tűnik – jótékony hatással van a csapatmorálra is. A nyilatkozatokból az jön le, hogy a játékosok reálisan látják a helyzetüket, nincsenek kényszeres fogadkozások és túlzó elvárások, a keret egységesnek tűnik, és teszi mindenki a dolgát.
Ennek az angol válogatottnak nem csak azért kell ma este győznie, mert jobb Uruguay-nál, hanem mert most tényleg meg is érdemelné a továbbjutást.
(Lábjegyzet: ha rajtam múlna, így nézne ki a kezdő.
Hart – Johnson, Cahill, Jagielka, Shaw – Gerrard – Henderson, Wilshere – Sterling, Sturridge, Welbeck
Helyette ugyanaz várható, mint az olaszok ellen. Legfeljebb az lehet kérdéses, hogy Rooney megint a baloldalon fog-e kezdeni, vagy esetleg kilencesként, Sturridge helyén.)