Nincs különösebb meglepetés a Magyarország elleni barátságos meccsre kijelölt keretben. Már korábban is lehetett sejteni, hogy néhány tinédzser meghívót kap: az Emirates-kupán nyújott teljesítményüknek (is) köszönhetően Jack Wilshere és Kieran Gibbs először lehet ott a keretben, illetve a hozzájuk képest már veteránnak számító Bobby Zamora is most debütál. (Agbonlahor még talán beférhetett volna, de állítólag sérült.) Ettől eltekintve azonban a csapat gerince ugyanaz maradt, az újonnan bekerült játékosok (Foster, Walcott, Dawson, Young, Bent, C. Cole, A. Johnson) eddig is a bővebb keret tagjai voltak. Joe Cole mellőzése némileg talán meglepetés, az pedig, hogy a vébén nyújtott teljesítménye ellenére Barry is meghívót kapott, jól jelzi, hogy (Hargreaves hiányában) Capellónak ötlete sincs, ki tölthetné be a védekező középpályás posztját, pedig ezen a minden érintett által totálisan feleslegesnek tartott barátságos meccsen akár tesztelhetett is volna egy-két játékost. (Huddlestone?) Íme a keret, a tovább után pedig egy Capello-nyilatkozat.


Kapusok: Ben Foster (Birmingham), Joe Hart (Manchester City), Paul Robinson (Blackburn) 

Capello tehát hű maradt imázsához, és továbbra is csak mérsékelten hajlandó kockáztatni. Egyetlen meccsből persze még nem lehet komolyabb következtetéseket levonni, de egy interjúban ki is jelentette, hogy „a következő néhány meccsen is a legtapasztaltabb játékosokra fogok építeni, mert ha én képes vagyok tanulni a hibáimból, akkor ők is. Remélem, még bíznak bennem. Tudom, mit kell tennem, nem követhetem el ugyanazokat a hibákat.”  A VB-kudarcot ennek ellenére sem a taktikai hibáknak tulajdonítja, hanem a játékosok mentális és fizikai fáradtságának. Már a világbajnokság előtt lejátszott barátságos meccseken is látta, hogy nagy a baj, a játékosokat mintha kicserélték volna. Beszélt az orvosokkal és az erőnléti edzőkkel, de nem sok mindent tudtak tenni. A sajtónak akkor erről nyilván nem beszélhetett, nem tett volna jót a játékosok önbizalmának, ha kiderül, a kapitány rá sem ismer a saját csapatára. Capello is ugyanarra jutott, mint korábban Eriksson: túl sok meccset játszanak az angol csapatok, és pont azok a klubok maradnak állva mind a 4 sorozatban (PL, BL, FA-kupa, Liga Kupa), ahonnan a kulcsjátékosokat válogatja.
 

Ebben Capellónak valószínűleg igaza is van, Rooney vagy Gerrard nyilván nem felejtett el május vége és június eleje között futballozni, csakhogy az olasz mágus ettől még felfrissíthette volna a VB-keretet olyan fiatal játékosokkal, mint mondjuk Adam Johnson. Nem tette, és utólag sem bánja: „Beszéltem Johnsonnal a legutolsó barátságos meccs után, és azt mondta, olyan izgatott volt, hogy a Wembley-ben játszhat, hogy levegőt is alig kapott. Ebből arra következtettem, hogy még nem áll készen rá, hogy csatlakozzon hozzánk. Nagy utat járt be a szezon során a Middlesbrough-tól a Manchester City-n át az angol válogatottságig, de még túl fiatal volt a VB-hez."

Ha akkor nem mert kockáztatni, legalább most kísérletezhetne, mondjuk egy ilyen csapattal:

Hart - G. Johnson, Dawson, Jagielka, Gibbs - A. Johnson, Wilshere, Milner, Young - Zamora, Rooney