Engerland

Már a hivatalos olimpiai megnyitó előtt (július 26-án, csütörtökön)  megkezdi a Team GB, vagyis a brit olimpiai futball válogatott a csoportmérkőzéseket. Ennek örömére ma este a torna egyik legnagyobb esélyese, Brazília ellen játszik barátságos meccset Stuart Pearce összeszokottnak nem nagyon nevezhető csapata. Tét tehát nincs, ha csak az nem, hogy kínos lenne egyből egy demoralizáló vereséggel nyitni. A Brazilok kerete nagyon erős, egyetlen játékosuk van csak, aki még nem volt felnőtt válogatott. Így kezdenek majd:

Rafael Cabral, Rafael da Silva, Juan, Thiago Silva, Marcelo, Sandro Ranieri, Romulo, Oscar, Neymar, Hulk, Leandro Damião.

Lucas, akiért a napokban (állítólag) 35 millió eurót ajánlott a Manchester United csak a padra fért oda, ahogy az irányító Ganso is. Pearce a brazil keret kapcsán rögtön jól ki is panaszkodta magát, amiért ő az EB-n szereplő játékosok közül - felsőbb utasításra - nem válogathatott, ezért maradt ki Alex Oxlade-Chamberlain, Theo Walcott, Andy Carroll, Danny Welbeck és Jordan Henderson.

Pearce csapata a pár napja Mexikó ellen lejátszott zártkapus edzőmeccsen (1:0 oda), így állt fel:

Jack Butland, Danny Rose, Craig Dawson, Micah Richards, Ryan Bertrand, Tom Cleverley, Jack Cork, Ryan Giggs, Craig Bellamy, Aaron Ramsey, Marvin Sordell.

20:45-kor kezdődik a meccs, a helyszín a middlesbrough-i Riverside Stadium, aki arrafelé tartózkodik nyugodtan nézzen ki, tegnapig 25 ezer jegyet adtak el, úgyhogy még van hely. 

Az alig egy hónap múlva kezdődő Londoni Olimpián az angol, wales-i, skót és északír játékosok brit színekben indulnak, Nagy Britannia egységét demonstrálandó - legalábbis elméletben. A gyakorlatban csak angol és walesi játékosok kerültek be Stuart Pearce keretébe. A három "túlkoros", azaz 23 éven felüli játékos: Giggs, Bellamy, Richards - Beckham tehát végül kimaradt a csapatból. Ott lesz viszont a nagy válogatottban is számításba vett Cleverley és Sturridge is. A teljes keret, plusz egy Pearce-interjú a tovább után. Az olimpiai csapat szereplését természetesen követni fogjuk a blogon.

Roy Hodgson kapitányi kinevezésekor, a változatosság kedvéért, próbáltunk a pozitívumokra koncentrálni. Most ugyanezt tesszük, aztán osztályozunk.

5 ok, amiért jobb is, hogy kiestünk:

1. Nem érdemelt többet a csapat.
2. Angliát nem fogja olyan (megérdemelt) közutálat övezni, mint anno a görögöket.
3. Nem fognak megint kitömni bennünket a németek.
4. Anglia nem egy szürke középcsapattal fog először EB-t nyerni.
5. Hodgson ezek után – remélhetőleg – új csapatot fog építeni, talán ő is belátja: ha most nem sikerült Gerrardék nemzedékének, akkor két év múlva sem fog.
   

Úgy néz ki, Roy papa a nyerő csapaton ne változtass (ha csak egy világklasszis csatár nem jelentkezik játékra) elvet vallja, úgyhogy alig 45 perc múlva ezek a játékosok fognak kifutni az olaszok ellen:

Hart, Johnson, Terry, Lescott, Cole, Milner, Parker, Gerrard, Young, Rooney, Welbeck

Az ellen felállása:
Buffon, Balzaretti, Abate, Barzagli, Bonucci, Marchisio, De Rossi, Montolivo, Pirlo, Balotelli, Cassano.

Lehetne érvelni amellett, hogy ha továbbra is az ívelgetés jelenti a legnagyobb fegyverünket, akkor Carroll-nak több hasznát vennénk (talán), mint Welbecknek; vagy elmorfondírozni rajta, hogy Milner - ha már ennyire szerelmes bele Hodgson és mindenképpen játszania kell - középen, Pirlo nyakán lógva hasznosabb lenne, a két szélen pedig Walcott és AOC kergethetné őrületbe a nem túl gyors olasz védőket a kissé formán kívül lévő Young helyett, de az a helyzet, hogy már nem ezen fog múlni Anglia esetleges elődöntője. A lényeg, hogy a pályán lévők elhiszik-e hogy megszakítható az angol átok, hogy képesek-e 90, vagy akár 120 percig koncentrálni, és nem azon agyalni, hogy "csak el ne kúrjuk." Az angol válogatott nagyjából túlteljesítette a tervet, most már nincs mit veszteni. Úgyhogy akár nyerhetnénk is.  

Már csak másfél nap és kiderül, 16 év után újra EB-elődöntőt játszik-e az angol válogatott. Nincs könnyű dolga az egyszeri bloggernek, ha a meccs előtt exkluzív infókkal szeretné ingerelni a nyilván amúgy is felajzott anglomán drukkereket, merthogy ilyenek (mármint bréking nyúzok) nem nagyon vannak. E helyett a játékosok és a menedzser módszeresen körbenyalogatják egymást, mintha csak egy szoftpornó felvezetését látnánk. Cole Terry-t kényezteti verbálisan, Hart Gerrardot (sőt, őt egyszerre többen is szeretik), Parker Hodgsont dicséri, de még Rio is méltatja a távolból az állítólag példás és sohanemlátott csapategységet. Holnap eldől, hogy ez romantikus hangulat és megható összeborulás mire lesz elég, addig tekintsük meg, jobb híján, mi történt az eddigi három meccsen: