Engerland

Lássuk be, kedves Hölgyeim és Uraim, mocskos blogposztot írni az olasz válogatottról nem egy nagy truváj, hiszen a penne al gatto-rajongók sárba tiprásának maximum terjedelmi korlátok szabhatnának határt – ha lennének. De hála a kibertér és a blogoszféra kimeríthetetlen mivoltának, a digófikizásnak itt bizony csak az agresszív gépelés okozta ínhüvelygyulladás, angolokért lobogó lelkem porhüvelyének megfáradása vagy a nagy meccs kezdő sípszava vethet véget. Talán ezért is kért fel az általam nagyra becsült Engerland blog igencsak elfoglalt stábja egy vendégszerzőt (szerény személyemet), mivel az idei olasz válogatottat mocskolni teljes embert kívánó feladat. Csak az kattintson a továbbra, aki nem fél a csizma alakú trutymóban való megmerítkezéstől!

HART – Egyelőre nem véd csúcsformában, saját magához képest legalábbis bizonytalanabbnak tűnik, ettől függetlenül hozta most is azt az átlagot, amire az elődei, Seamannel bezárólag nem voltak képesek. A passzain, kirúgásain lenne még mit csiszolni, csak 39%-ban sikerült csapattársat találnia. – 7

JOHNSON – Továbbra sem vagyok nyugodt, ha az ellenfél támadása az ő oldalán fut, és egy az egyben áll szemben a csatárral, de most lehozta különösebb baki nélkül a meccset. A támadásokban illene többet vállalnia. – 6

TERRY – Az ex-kapitány csúszott-mászott, ahogy az egy ex-kapitánytól elvárható, sikerült még egy góltól is megmentenie a csapatot. (Igen, átment a gólvonalon, de egyrészt leshelyzet előzte meg, másrészt bejött az, amit a videóbíró-ellenes tábor hangoztat: hosszú távon az ordas nagy bírói hibák kiegyenlítik egymást.) A három meccs közül most nyújtotta a legjobb teljesítményt. – 7

LESCOTT – Mutatói közel azonosak Terry-ével, de mintha kevésbé lett volna mozgékony. Egy fontos mentése azért akadt: amikor az egyik ukrán támadó elfektette a fél védelmet, csak ő tudott talpon maradni. – 6.5

COLE – Végre adott egy kis ízelítőt a támadó skilljeiből, miközben a védőmunkáját is becsülettel ellátta. Youngnak azért be kellett párszor segítenie. – 6

MILNER – Továbbra sem szélső. Ha igazak a hírek, mi szerint Walcott nem volt 100%-os állapotban, akkor érthető a szerepeltetése, bár ilyenkor még jobban felhorkad az egyszeri szurkerben a kérdés: miért nem Milner nyaral valamelyik trópusi szigeten Adam Johnson helyett? Hart után ő passzolt a legrosszabbul (69%) és mindössze 27 alkalommal ért labdába. – 5

PARKER – Újra űzhette kedvenc sportját: belevetődött mindenbe. Különösen megkapó volt, amikor négykézláb üldözte az ellent, és a guruló labdába próbált fejelni. Nem tudom, meddig bírja még ezt a tempót, de nagyon nagy szükségünk van rá. – 7

GERRARD – A kapitány megmutatta, milyen kiváló futballista volt fénykorában. A harmadik meccsén a harmadik gólpasszát adta (na jó, ehhez most kellettek a balfék ukrán védők), jól és hatékonyan védekezett, ráadásul a sokat kritizált hollywoodi passzai is többnyire jó helyre mentek. Ő ért a legtöbbször labdába (73), és passzolt a legpontosabban (91%). – 8

Megint csak kénytelen vagyok az ördög ügyvédje lenni, de hát muszáj: kezdem magam úgy érezni, mintha Krisztus második eljövetelének lennék szem- és fültanúja, pedig csak arról van szó, hogy Rooney pályára lép az ukránok ellen. Nem akarok cinikusabb lenni, mint amennyire kell, tudom én, hogy Rooney az Rooney és most sok múlik, meg drukkert sem akarok pukkasztani, csak aggályaim vannak.

Roy Hodgson elmondta, bár fő a feje, kit tegyen ki a csapatból, Carrollt vagy Welbecket - úgy néz ki, Carroll repül és - de amit mondott, mögmondott, a Rooney gyerek ott lesz a válogatottban, úgyhogy ott lesz. Attól meg nem fél, hogy elönzőzi az egészet, de azért figyelmeztetni fogja a fegyelmezett csapatjáték fontosságára. Rio Ferdinánd egy egész cikken keresztül méltatja Rooney érdemeit, ide hallik a szörcsölés, Jamie Redknapp is ugyanezt teszi, bár ő legalább fél mondattal megemlíti azt is, nem szabad, hogy Rooney-ra túl nagy nyomás nehezedjen, bár az emberek úgy tartják, akkor játszik jobban, ha be van rágva. Azon, hogy "Rooney lehet a mi Pelénk!" kishíján felröhögtem, ha ez így megy, a görögök elrabolják Anglia fényesen ragyogó csillagát, hogy a szeme villanásával oldja meg a válságot.

Míg mi a tévé / kivetítő előtt ittuk a sört és rágtuk a sósmogyorót, egy olvasónk (Attila, alias Sziki) inkább kiruccant a festői Kijevbe harmadmagával, hogy élőben tekintse meg a Svédország-Anglia derbit. Találkozott 150 Ft-os sörökkel, vicces kedvű britekkel, a derbit pedig természetesen az angol szurkolótábor sűrűjéből izgulta végig. Élménybeszámoló.

Élünk, fáradtak vagyunk mind a hárman, tegnap reggel érkeztünk haza. Viszont egy soha vissza nem térő lehetőséget kapva az élettől, ellátogathattunk Kijevbe, és jó pár ezer angol szurkoló gyűrűjében megtekinthettük a Svédország-Anglia találkozót. Mondanom sem kell, nem akármilyen élmény volt, de ne szaladjunk ennyire előre. 

Az utazásunk kemény volt és hosszú, 16 óra brusztolós és fárasztó vonatozás. Csapról (Chopról), ahonnan a vonat elindult, annyit lehet elmondani, hogy a kóbor kutyák szabad bejárással rendelkeznek a boltokba és a '80-as években éreztük magunkat. A vonaton lejmoló kalauzok, de csodás tájak fogadtak minket.