Egyetlen 11-esen múlott, hogy a Team GB most nem a brazilok elleni elődöntőre készül. De nem azon a büntetőn, amit a hosszabbítás legvégén Sturridge kihagyott (abban semmi meglepő nem volt), hanem amit még a rendes játékidőben puskázott el Ramsey. A meccsen ugyanis két 11-est is befújt a bíró a briteknek, az elsőt még berúgta a wales-i, de csak éppen hogy. Ha van egy kis esze Pearce-nek, a második büntető előtt beszól a pályára, hogy végezze el más. Utólag persze könnyű okosnak lenni, mégis bosszantó, hogy mindössze ennyin múlott a továbbjutás (meg azon, hogy az eddig kiváló Butland most először nyúlt mellé). A koreaiak nagyon masszívan védekeztek, negyedóránként vezettek 1-1 veszélyes támadást is, de nem tűntek verhetetlennek. Pearce ugyanazzal a csapattal állt fel, mint Uruguay ellen, ami bölcs döntés volt, a cserék viszont nem sikerültek. Giggs padoztatásának jogossága akkor igazolódott be, amikor beállt, és egymás után osztogatta a homály labdákat. A kapitányt persze nem lehetett kihagyni, viszont érthetetlen, miért pont Bellamy helyére kellett behozni, amikor a baloldalon Scott Sinclair jóval kevesebb vizet zavart. Az erejével láthatóan teljesen elkészült Sturridge-ot is felesleges volt pályán hagyni (pláne, hogy ő elve egy komoly betegség után érkezett az olimpiára), az utolsó 11-est rábízni meg végképp baklövés volt.
Nagyon sok mindent mégsem lehet Pearce és a Team GB szemére hányni. Olyan csapatok ellen kellett játszaniuk, akik a különféle korosztályos válogatottakban évek óta együtt szerepeltek, míg a brit keret, ebben a formában, soha nem játszott együtt. Ehhez képest egyáltalán nem vallottak kudarcot, a játék meccsről meccsre javult, a végén pedig az eleinte passzív hazai közönség is melléjük állt. Hiányzott valami plusz a csapatból (mondjuk: Bale és/vagy Beckham), ettől függetlenül nagy kár, hogy valószínűleg most láttunk utoljára brit futball válogatottat olimpián - vagy bárhol máshol.