Bulgáriát és Svájcot sikerült olyan könnyedén legyakni az első két EB-selejtezőn, hogy minden józan számítás ellenére egy kicsit reménykedni kezdtük, mondván, ha nem is lesz világverő csapat az angol válogatott, a dél-afrikai produkciónál azért többre képesek. A tegnapi, Montenegro elleni szenvedés sikeresen visszarángatta még a legnaivabbakat is a földre. Kiderült, hogy amennyiben az A-terv nem működik, Capello képtelen belenyúlni a meccsbe, a jelenlegi játékoskeret pedig túl alulmotivált / gyenge ahhoz, hogy a húzónevek formahanyatlását kompenzálni tudja.
Capello persze nincs könnyű helyzetben, erősen limitált az a keret, amelyből válogathat. A csatárok közül Bent, Defoe és Zamora sérült, Rooney pedig formán kívül, de nehéz együtt érezni azzal az emberrel, aki egy ilyen szituációban a telefon után nyúl, és egy bizonyos Emile Heskey számát tárcsázza. (A jó öreg William Ivanhoe-nak szerencsére több önkritikája van, mint az olasznak, és nemet mondott.) Másokkal ellentétben nekem nem sikerült ünnepi hangulatba kerülnöm attól sem, hogy a boltoni ketrecharcos végre válogatott mezben is torkon könyökölhetett valakit, erre a 191 centis Andy Carroll vagy a hasonlóan jó felépítésű Sturridge illetve Delfouneso is képes lett volna.
A következő selejtező Wales ellen lesz (március 26, Cardiff), a sima győzelem borítékolható, így Capellónak egy ideig megint nem kell elmorfondíroznia azon, hogy bármit is változtasson a kereten, a felálláson vagy a taktikán.