Engerland

A torna egyik favoritjától nem szégyen kikapni, de az első félidő és a meccs összefoglalója alapján ez megint egy tragikomikus fellépés volt: a németek 3 góljából kettőt ismét a védelem hozott össze. A vereség és a torna jelentősége amúgy csekély: ahogy a négy évvel ezelőtti U17-es angol válogatottból se futott be szinte senki (eddig), úgy nagy valószínűséggel ezekkel a játékosokkal se fogunk találkozni a felnőtt válogatottban.

A nemrég (spanyol győzelemmel) véget ért U21-es EB után most éppen egy U17-es VB zajlik Mexikóban, amelyről részletes beszámolóval sajnos nem szolgálhatok, ellenben az angol válogatott eddigi teljesítményéről illő lenne pár karaktert ejteni. A fiatalok a C csoportban Ruandát és Uruguay-t 2-2 góllal verték meg, majd ikszeltek Kanadával, így jutottak tovább a nyolcaddöntőbe, ahol is Anglia ősellenségével, Argentínával kerültek össze. A meccset nem láttam, az összefoglaló alapján hajtós, kemény derbi lehetett, kevés kidolgozott helyzettel, de annál több távoli lövéssel. Az 1-1-es döntetlen után végül tizenegyes-párbajban jutottak az angol fiatalok tovább. Jordan Pickford, a Sunderland kapusa megfogott egy büntetőt, de ez a minimum azok után, hogy az eddigi meccseken - az összefoglalókból ítélve - megyekettes színvonalon védett. Uruguay ellen nem kapott gólt, de csak a szerencsének köszönhetően, Kanada ellen viszont mind a kettő gólban benne volt (a másodikban az ellenfél térfeléről érkező szabadrúgás pattant át a feje fölött), és Argentína ellen is kiderült, hogy csak az a labda nem pattan ki róla, ami nem jut el a kapujáig. Ezt a teljesítményt látva még inkább elismerésre méltó, hogy a válogatott eljutott a negyeddöntőig. Az ellenfél Németország lesz, július 4-én.

Ahhoz képest, hogy Pszicho a beceneve, Stuart Pearce edzőként sajnálatosan halvérű, a tegnapi meccsnek legalábbis ez a tanulsága. Az U21-es angol válogatott zsibbasztóan unalmas, kiábrándítóan fantáziátlan játékkal hozta le döntetlenre az ukránok elleni mérkőzést, és ebben elsősorban Pearce a bűnös. A spanyolok ellen még logikus tűnt telepakolni a középpályát elsősorban védekezésre alkalmas játékosokkal, de hogy a sokkal kevésbé veszélyes ukránok ellen mi indokolta Mancienne, Henderson és Rodwell együttes jelenlétét, az rejtély. Illetve dehogy: egyértelmű az ok. Stuart szerencsétlenségére azt a Mancienne-t tette meg csapatkapitánynak, aki a legfeleslegesebb része ennek a csapatnak. A hátvédsorból kiszorult (Jones és Smalling klasszisokkal jobb nála), a középpályán pedig Rodwell és Henderson mellett nincs szükség egy támadásépítésre gyakorlatilag alkalmatlan plusz játékosra. Pearce viszont egyelőre képtelen (hiúságból?) korrigálni a tévedését, és keresni egy másik kapitányt. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Henderson sem éppen a kimagaslóan ötletes előrejátékáról ismert, az egyébként szintén védekező középpályásként induló Rodwell nincs nagy formában, akkor nem is meglepő, hogy az első fél időben 20-30 méteres rés tátongott a félpálya környékén passzolgató Mancienne-ék és a magányosan vergődő csatárok között. A kreatívabb játékosok közül Danny Rose az első félidőben teljesen eltűnt, Cleverley pedig ezúttal csak a padra fért oda.

Ismerős jelenetekkel kezdődött az U21-es Európa Bajnokság az angol válogatott számára: a vörös-kékek önfeledten tiki-takáztak, a fehér mezesek meg nyomozták a labdát. Mintha megint a Barca-MU BL-döntőt láttuk volna, ahol a katalán és a manchesteri középpályás-sor technikai és taktikai képzettsége közti különbség elég látványosan megnyilvánult. Más kérdés, hogy a Barcelona utánpótlására építő spanyol U21-es csapat a kapu előtt szerencsére (még?) nem elég hatékony, így a mezőfölényük meddőnek bizonyult. (Arroganciában már megütik a Barca-szintet.) Herrera Ander első félideji kézgyanús góljára Welbeck az utolsó előtti percben – stílszerűen – egy lesgyanús góllal válaszolt, és erre a döntetlenre az angol válogatott lehet büszkébb.