Engerland

Meleg van, vasárnap van, gondoltam, feldobom a napotokat és keresek pár csöcsös-faros menyecskét. Hát nem akarok rosszmájú lenni, de a keresőn kifogott a szexifangörl, azt meg gondolom, nem kell magyaráznom, olyan keresőkifejezésekkel nem próbálkoztam, hogy bjútiful angol lányok. Úgyhogy be kell érnetek egy cicivel és egy formás seggel, az ellenfelek luvnyáit csak nem cepelhetem ide, kérem szépen angol drukker csorgassa a nyálát angol csöcsökre! 

Persze foglalkozunk focival is, testi épségünk kockáztatásával, rendkívül szemfüles, kalandos és furfangos módon megszereztük Roy Hodgson haditervét "ha minden kötél szakad" esetére. Tetszetős. 

Wallcott nevétől hangos a hülyeangolok-angolhülyék sajtója, hozzáteszem sietve, méltán. Álmomban nem hittem volna, hogy az angol válogatott ezen az Eb-n ilyen fantasztikus meccset második félidőt produkáljon. Lefogadom, ti se. Roy Hodgson elégedett lehet és befejezheti a körömrágást a kispadon, ami nem mellesleg csúnya szokás és gusztustalan is, javaslom helyette a szotyolázást. Kimondani is gyönyörűséges: az angolok tegnap este Kijevben 3-2-re legyőzték a svéd válogatottat. Nézzük, hogyan.

Az első félidőben nem sok említésre méltó dolog történt azon kívül, hogy az első 20-25 perc fegyelmezett játékot hozott, a svédek azt sem tudták, milyen országban vannak, nemhogy azt, merre van Hart kapuja és hogy kéne oda egyáltalán eljutni. Úgy, ahogy játszottak, sehogy. A 7. percben Parker távoli lövése nem volt rossz, sőt, de a gólra várni kellett, egészen a 23. percig. Gerrard felívelt labdáját Carroll értékesítette, fejesgóllal vezet Anglia! Ekkor még a na, legalább rúgtunk egy gólt motoszkált a fejemben, nem úgy a második félidőben. Meg az elégedettség, Gerrard az Gerrard. 

Nézd a cirkuszt, láttunk focit! Olyan igazit, mikor a focisták futnak, támadnak meg ilyenek! Na nem végig, az első félidő, hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy a kreativitás csimborasszója volt és az izgalom a tetőfokára hágott. Az első húsz percben angol fölény, hát az is olyan hókadtka volt, aztán olyan dögletes unalom, hullaszag és nem is értem, a svéd válogatott úgy nézett a labdára, mikor hozzájuk került, mint kezdő háziasszony a konyhájába valahogy betévedt két kilós tükörpontyra, hát ezzel meg mit kezdjek bazmeg?! Elképzelés semmi, és mintha valaki utasításba adta volna nekik, hogy a középpályán meg kell bénulni. Mindenkinek, kivétel nélkül. Na persze, amikor a Lóbaszó Lófarkas gyerek közelébe került a labda, a kommentátor úgy visított, mint aki beszorult. Meg is untam, és a szünetben kimentem a konyhába, és elraktam a kovászos uborkát. 

Így maradtam le az egyenlítő svéd gólról, jé, egy-egy, a tévé előtt mégsem az marasztalt, hanem a kommentátor egyre hisztérikusabb sivalkodása. Ilyet utoljára az Indul a bakterházban hallottam, a Banyától. Aztán ott is ragadtam a tévé előtt, mert láss csodát, mintha két másik csapat lett volna a pályán. Az 58. percben, Mellberg góljánál már én is visítoztam, a 64. percben, a csereként a pályára lépő Walcott jött és egyenlített, az angolok harmadik gólját Welbeck szerezte, sarokkal, a hosszú alsóba, nabazmeg, az angol szurkolók szétszedik Kijevet, szét-sze-dik! Azzal nem feltétlenül értek egyet, hogy ez volt az Eb eddigi legjobb meccse, de igazán sajnáltam volna, ha a második félidőt nem látom. 

Holnap reggel hosszabb összefoglaló, ahol majd hosszasan tárgyalom Gerrard érdemeit, különös tekintettel az első gólt megelőző gólpasszra. Annyit viszont muszáj most megjegyeznem, kimondottan Sixxnek címezve soraimat, az operettfoci minősítő jelzőre és az azzurik haján levő zselé mennyiségére tett megjegyzésére reagálva, ahogy Carroll levonult a pályáról a szünetre, kibontotta a haját, először megrázta (ekkor megcsillant fürtjein a diszkrét wax), majd többször beletúrt, na ahhoz képest az olasz focisták ilyen jellegű megmozdulásai ku-tya-fa-sza!

Mert Miss Marple-t soha, senkinek nem jutna eszébe análisan megerőszakolni, nem úgy, mint a svédek üdvöskéjét, a Tetovált Lányt.

Mert a svédek a hörgős metálbandáikon és az ABBÁ-n kívül még egyetlen normális zenekart nem tudtak felmutatni, és akkor nem is kezdem sorolni a brit büszkeségeket. Ace of Base, haggyámá...

Mert nekünk van saját lakberendezési stílusunk és nincs szükségünk arra, hogy az IKEÁ-ban megvásárolt gardróbszekrényt az őrület határán, négy doboz nyugtató társaságában, hajtépő anyázás közben csavarozzunk egész délután.

Mert a steak az ételek királya, ellentétben a surströmming a legkevésbé sem az.

Mert jó kocsi a Volvo, de a Jaguar, az Jaguar.

Mert Greta Garbo egy hideg fapina, Liz Hurley meg egy bővérű dög.

Mert Nils Holgersson egy nyálas, stréber buzgómócsing kis pöcs, Micimackó és a bandája meg jófejek. Főleg a Szamár.

Mert Dolph Lundgren-hez akkor sem tudnék párosítani senkit, aki a ködös Albionban született, ha kényszerítenének rá.

Mert az angol tévé sose keverné össze Gyurcsány Ferencet és Orbán Viktort.

Végül, de nem utolsósorban, A Legnagyobb Svéd mégiscsak egy bosnyák bunkó, Gerrard-ból meg egy van. Hihi.

A címért bocs, több ilyen nem fordul elő. Ugyanezt a franciák ellen bemutatott sündisznó-formációról már nem biztos, hogy el lehet mondani. A nullapontos svédeknek muszáj támadniuk, míg Roy bácsi csapatának elméletben az iksz is megteszi, hiszen az ukránok ellen visszatér WonderWayne, aki egy mesterhármassal haza küldi megsemmisíti a házigazdákat. Ismerve Hodgsont, az első meccs taktikájának a lekopírozása tűnne a legvalószínűbb forgatókönyvnek, a hírek szerint azonban változás lesz a támadószekcióban. Ha lehet a tudósítóknak, és az edzésen látottaknak hinni, akkor Welbeckhez csatlakozik Andy „35 millió” Carroll, Young kihúzódik a balszélre, AOC pedig egészen szélre, a kispadra kerül. A csütörtöki edzésen ennek megfelelően szinte végig a beadásokat gyakorolták, balról Young és Downing, jobbról Walcott és Milner tekerték befelé a kifliket.