Engerland

Mikor az angolok kifutottak a gyepre, érezni lehetett az indulatot a levegőben - mondta Fabio Capello, aki a Daily Mailnek adott exkluzív interjút. Az a Capello, aki Roy Hodgson elődjeként végigcsinálta a fiúkkal a selejtezőket és kijuttatta az angol válogatottat a 2012-es Eb-re.

"Anglia a részemmé vált. A kihívás, hogy oly sok idő után végre elérhetünk valamit: ez az, amiért akartam ezt a munkát. Ez az, amiért barátom, Roy Hodgson is akarta ezt. Nehéz a tévében nézni mindezt, miközben ott ülnél a kispadon a csapattal. Az álom, hogy kupákat nyerjünk, elérni azt, hogy az emberek boldogan térjenek haza, mindez hiányzik, de ez így van rendjén. Anglia a részemmé vált, négy évig dolgoztam együtt a játékosokkal."

Az első, a franciákkal vívott meccs rendkívül fontos volt: nagy nyomás nehezedett a csapatra és a kapitányra is, Capello azonban nem elégedett, mert úgy látja, egyik csapat sem vállalt rizikót, ehhez nem bíztak eléggé magukban. A védekezést jónak tartotta és Joe Hart munkájával is elégedett, ahogy Gerrardal is: nagyon veszélyes távolról és a szabadrúgásoknál. John Terry pedig a csapat lelke. "Remélem, Roy boldog lesz a harmadik mérkőzés után! Azt akarom, hogy győzzenek!"

Capello felidézi a 2010-es világbajnokság nyitó meccsét, azt a bizonyos lehangoló döntetlent eredményező USA meccset, majd így folytatja: "Ha az első mérkőzést megnyered a csoportodban, nagy lépést teszel előre. Ha veszítesz, vagy döntetlenre hozod, máris rajtad van a nyomás", és bevallja, akkor, ott igazán be volt tojva.
Az olasz úgy véli, gyakran az a probléma, hogy a játékosok a válogatottban nem teljesítenek úgy, mint klubcsapataikban, ezt nem egyszerű orvosolni, majd hiányolja és méltatja Rooneyt, akiről úgy gondolja, központi figura lehet a nagy tervekhez, a negyeddöntőbe jutáshoz. Rooneyban az elhivatottságot szereti, nagyon különleges játékosnak tartja, különleges adottságokkal és úgy tartja, ő a világ egyik legjobb futballistája.

Capello ezután a többi csapatot elemezgeti. A németekről, a portugálokkal vívott meccset látva, úgy vélekedik, ez már nem ugyanaz a csapat, mint a 2010-es. Lassabbak és kevésbé izgalmasak. Tisztában van azzal, hogy a spanyol csapat az etalon. Hogy az olaszok ellen csatár nélkül álltak pályára, nagy magabiztosságra vall. Az oroszokon meglepődött az első meccsük után, igazán fantasztikus csapat. Veszélyesek, de a téli szünet is segített nekik. Gyorsak, támadóak. Mikor az angolok az ukránokkal játszanak majd, ugyanezzel kell szembenézniük. Ha nem győznek, az nagy problémákhoz vezethet.

Hát, az nagyhoz. Mitszótok?

.

Már dicsértük egyszer az FATV munkatársait, most megtesszük megint: kiváló háttéranyagokat készítenek az angol válogatottról. Az első videó még a franciák elleni meccs előtt készült, kiderül belőle hogy a stáb miként menedzseli a csapattal kapcsolatos ügyeket, hogyan osztják be a játékosok idejét, és ha jókor tenyerelünk rá a pause-ra, még azt is láthatjuk, hogy milyen filmekkel, zenékkel, videójátékokkal próbálják elütni az időt. A krakkói szálláshelyen egyébiránt lehet snookerezni, pingpongozni és dartsozni, és természetesen egy óriási kivetítőn a meccseket is követhetik a játékosok. A második videóban Walcott pingpong tudományát csodálhatjuk meg (a háttérben egy FIFA-derbi megy), a harmadikban pedig a franciák elleni meccset követő regenerációba pillanthatunk bele. A látottak alapján Hartot vesztes állásnál, az utolsó percekben, nyugodtan fel lehet küldeni fejelni...

Igen, a Gyalog-galopp-ból, ahol a Fekete Lovag mindig győz. Képaláírásokat kérek, gyorsan, szar az idő, legalább röhögjünk. 

Az ihletet adó kép. Íme:

Na, reggel lett az estére ígért elemzésből, a meccs végén ugyanis elaludtam a fotelban. Az vesse rám az első követ, én legalább nem a stadionban, mint a méretes bajusszal rendelkező francia úr, ugye. Hosszas gondolkodás után mégsem azt a címet adtam a posztnak, lófasz és esti fény, pedig simán megállná a helyét, címadásban egyébként jó vagyok, ami feladja a leckét, az lesz, hogyan beszéljek hosszan a semmiről. Mert harcosságról, taktikáról, gyönyörűen felépített és kivitelezett támadásokról nem lehet, ugye.

Ha vérig akarnám sérteni a T. szurkolótársakat, azt írnám: az olasz válogatott vergődésének legszebb pillanatait láthattuk tegnap, kétszer negyvenöt percbe sűrítve, kicsit kevesebb nagyhalállal és hentergéssel. Na persze azt senki nem várta, hogy a két rivális, akik ősibb ellenségei egymásnak, mint Hókuszpók és a törpikék, egymásnak esnek, mint tót a lovának, de hogy az első negyedóra után - amikor még nyomokban felfedezhető volt a széleken való próbálkozás az angolok részéről - elképzelést sem fedeztem fel, hiába erőlködtem, nem jó dolog, sporttársak.

Aztán, ki tudja. A két szövetségi kapitány lelkesen nyilatkozgat arról, elégedettek az 1-1-s végeredménnyel, meg a csapat teljesítményével is. Az angol szövetségi kapitány szerint a franciák elleni meccs egy jó kiindulási pont és külön kiemelte a jól teljesítő védelmet. Hőségezett visszafogottan egy kicsit, holott tegnapelőtt még azt nyilatkozta, mindenki másnak melege van, nemcsak nekik, nem fognak a hőségre hivatkozni. De ezt már csak a rosszmájúság mondatja velem.

Hát, örülök, hogy rajtam kívül mindenki elégedett, szerintem ez egy szar meccs volt, közepes alá teljesítménnyel, a második félidőben a béka segge alá süllyedő színvonallal. Ha más nem is ért velem egyet, a közönség talán igen, aki olyan enerváltan "zúdult" fel a második félidőben Benzema lövésénél, hogy fájt hallgatni. A meccs végén a füttykoncertet azért nem, mert - ha tudnék, én is fütyültem volna.

Tényleg jó ez az egy-egy? Oszt mire?

(Játékosértékelés: itt.)

A franciák elleni mérsékelten izgalmas döntetlen részletes kielemzése helyett inkább a játékosokat osztályoztuk egy 10-es skálán. Se kirívóan gyenge, se klasszis produkció nem volt. Bővebben:

JOE HART – Úgy néz ki, vége azoknak az időknek, amikor a kapus volt az angol válogatott leggyengébb pontja. Néhányszor elpattant ugyan Harttól a labda, de tudott mindig korrigálni, akadt bravúrja is, és a gól ugyan nem volt védhetetlen kategória, de a védők takarták a kilátást. – 7

GLEN JOHNSON – Nem játszották át annyiszor, mint ahogy arra számítani lehetett, Nasri gólja viszont részben az ő lelkén szárad. Pozitívum ugyanakkor, hogy volt energiája támadni is; ő ért legtöbbször (72-szer) a labdába az angolok közül. A ballábas lövéseket az edzésen remélhetőleg majd gyakorolja.  – 6

JOHN TERRY – Különösebb feltűnés nélkül tisztogatott, de a gólban ő is benne volt, és a labdakihozatalban se nagyon jeleskedett. – 6

JOLEON LESCOTT – Nagyjából ugyanazt alakította, mint Terry, de a gólja miatt megérdemel egy osztályzattal magasabbat. Bátran mozgott ki a 16-oson kívülre is, de volt neki is jó pár eladott labdája. – 7

ASHLEY COLE – Sokat küzdött Nasrival, és nem mindig ő lett a győztes, emiatt a szokásos felfutásokra se nagyon volt lehetősége. Ennél ő sokkal többet tud. – 6