A lényeg röviden: az utolsó játéknap előtt az angol válogatott első helyen áll a csoportjában, 1 ponttal megelőzve az ukránokat. A pótselejtező tehát minimum megvan, de ha kedden sikerült a Wembley-ben legyőzni a lengyeleket (ők most Ukrajnától kaptak ki 1:0-ra), akkor teljesül az, ami már a sorozat elején is alapelvárás volt – a különösebb komplikációktól mentes kijutás a VB-re.
Aki csak az eredményt vagy az összefoglalót látja a mai (tegnapi) meccsről, és azt feltételezi, hogy könnyed, átmozgató edzésnek felelt meg a mérkőzés, az téved. Montenegro a tisztes helytállás reményében érkezett, ezért le is parkolták a buszt a kapujuk elé, ami az első félidőben megoldhatatlan problémát okozott az impotens angol csapatnak. Hiába kezdett Hodgson három vérbeli csatárral (Welbeck, Rooney, Sturridge), a Gerrard-Lampard kettősnek (Wilshere a padon vesztegelt) fogalma sem volt róla, hogyan törjék fel a montenegrói bunkert, leszámítva persze a 30-40-ről megeresztett jobb-híján lövéseket. A második félidőben aztán a montenegrói csapat megtette azt a szívességet, hogy feljebb merészkedtek, így Anglia előtt is több tér nyílt, amivel főleg a Walker-Townsend oldal élt. A nagy akarásnak meg is lett az eredménye, Welbeck kapusról kipattanó lövése után Rooney kotort pár méterről, majd (szintén Welbeck közreműködésével) született egy öngól, utána az újonc Townsend köszönte meg a behívóját egy bombával, végül pedig Sturridge harcolt ki magának egy (véleményes) tizenegyest, amit be is lőtt.
Az angol sportsajtó most Hodgsont méltatja, amiért volt mersze támadó szellemű csapatot pályára küldeni, és megkockáztatni Townsend kezdőbe jelölését. Tény: ahhoz képest, hogy akár egy Jones-Milner jobboldallal is sokkolhatott volna bennünket, Hodgson a bátrabb megoldást választotta. Más kérdés, hogy ha egy angol válogatottat dicsérni kell azért, mert a Wembley-ben offenzíven játszik egy 600 ezres ország válogatottja ellen, akkor valami nincs rendben. A helyzet az, hogy Hodgsonnak nem most, hanem már a selejtezők kezdete óta ilyen szellemben (de nem ilyen avitt 4-4-2-es rendszerben) kellett volna játszatni a csapatot, és akkor az utolsó napra már nem maradt volna izgulni való.
Osztályozó:
Hart 6, Walker 7, Cahill 6, Jagielka 6, Baines 7, Gerrard 6 (Milner), Lampard 6 (Carrick 6), Townsend 8 (Wilshere), Rooney 7, Welbeck 7, Sturridge 6