Ahogy arról már Ibrahimovic mesternégyesének köszönhetően azok is értesültek, akik barátságos meccseket elvből nem néznek, tegnap a svéd válogatott egy kellemes hangulatú edzőmeccsen legyőzte az angolokat. A bosnyák-svéd zseniről már mindenki elmondott mindent, úgyhogy inkább az angolokról ejtenénk pár mondatot. Hodgson nagyon helyesen kísérletezésre használta fel az amúgy senki által nem óhajtott meccset, más lehetősége eleve nem is lett volna, mert a múlt héten az alapjátékosok jó része, hogy hogy nem, sérülés miatt kidőlt, így olyan nevek kerültek be a keretbe, mint Steven Caulker, Leon Osman,Raheem Sterling vagy Wilfried Zaha. A vicc az, hogy a csapat így is dominálta a meccset, egészen az utolsó 20 percig jobban is játszottak, mint a svédek. A védelem az újonc Caulkerrel nem volt ugyan a legszilárdabb, de a kezdeti lámpalázt letudva felnőtt ő is a feladathoz, ahogy a két másik debütáns, Sterling és Osman is ügyesen kavargatott - más kérdés, hogy előbbi még nincs kész, utóbbi meg már sajnos túl van a csúcson. Cleverley-nek egyelőre nem fekszik sajnos annyira a csatár mögötti pozíció, ennek ellenére a szokott magabiztossággal tartotta meg a labdákat, Gerrard meg... 100-szoros válogatott lett. Jó lenne az mondani, hogy Hart a négy gól ellenére is azt nyújtotta, ami tőle elvárható, de a vereségért - Hodgson cseréi mellett - leginkább ő okolható. Zlatan eszetlen nagy ollózása nem jött volna létre a rosszul időzített kifutása nélkül, de a szabadrúgás sem tűnt védhetetlennek. Miért nem lehetett vajon Fraser Forstert bedobni helyette? Zahából, a másodosztály sztárjából sajnos csak pár percet láttunk, állítólag nagy tehetség a srác, de könnyen lehet, hogy ez majd csak az elefántcsontparti válogatottban fog kiderülni, merthogy még nem dőlt el, hol fog játszani.
Sweden - England footyroom.com by footyroom
