A felkészülési meccsek arra jók, hogy a kapitány felmérje a keretet, lehetőséget adjon azoknak, akik eddig nem nagyon szerepeltek és megnézze, az állandó szereplők hogyan muzsikálnak a kiegészítő emberekkel. A Mexikó elleni meccsünket elnézve nem irigyeljük Capello állását.

Mit tudott meg a mester? A kapusok közül Greent és Hartot próbálta ki, mindkettő kapott egy félidőt, az egyik még egy gólt is, amiről nem igazán tehetett. Hartnak több védenivalója volt, de Green bravúrokat is bemutatott, mindkettő igazolta helyét a keretben. 

A védelemben Rio Ferdinand továbbra sem tud helyezkedni (soha nem tudott), ráadásul le is lassult, életveszélyes középen tartani. Ledley King azért játszott, kiderüljön: befér-e a 23-as keretbe. Nem fér, mert lassú és olyan darabos, mint annak idején Butcher volt, csak amikor a jó öreg Terry futballozott, akkor még kocka alakú volt a labda, és az ilyen védők simán megéltek a gyepen. Aztán jött egy Maradona nevű alacsony kokainista, a többit tudjuk.

Leighton Baines kellemes meglepetés volt balbekkben, ha Ashley Cole lesérülne (van rá esély), Baines tudja helyettesíteni, bár a támadásokhoz nem sok mindent tud hozzátenni. Nem úgy Glen Johnson, akit én Rafa helyében a Liverpoolban jobbközépben játszatnék, mert neki meg a védekezés nem az erőssége, ami igen hülyén hangzik egy jobbhátvéd esetében, de ez van. Mivel jobb nincs a posztján, utazni fog, a gólja magáért beszélt.

Jamie Carragher idei liverpooli idénye nem sikerült a legfényesebben, le is lassult kegyetlenül, és már nem ér oda minden labdára, de középhátvédben ezerszer inkább őt kellene Terry mellett játszani, mint Riót. Szükség esetén jobboldali védőt is tud játszani, bár a lassúsága miatt ez nem egy jó ötlet. A tegnapi teljesítménye elfogadható volt. 

A középpályán voltak tegnap az igazi gondok, Gerrard nem találja magát továbbra sem, bár ha Fat Frank belép mellé, akkor jobb teljesítményt fog nyújtani, mint a gyors és határozott mexikóiak ellen. Carrick beválogatását semmi nem indokolja, határozatlan, fantáziátlan futballt játszott tegnap is, csak úgy, mint a klubjában. Walcott szegény akart bizonyítani, de nem tudott, az ő karrierjét a csodagyerek státusz vágta oda, még mindig akad olyan idióta szurkoló, aki azt várja tőle, hogy ő legyen az angol Maradona. Nem lesz.

Aaron Lennont, az angolok Dombiját viszont be kel válogatni, mert ebbe az alapvetően lassú keretbe kell egy gyors ember, és sérülése ellenére több tűz van benne, mint Walcottban. A csávó gyors, az egyszerű parasztcsellel (elgurítom balról, jobbról kerülök és futás) úgy szopatta a mexikói bekkeket, mint kamionos az ukrán kurvát a négyesen. James Milner, az örök ígéret megint nem bizonyított, én, ha a helyem múlna a keretben, akkor legalább úgy tennék, mint akit érdekel a meccsem neki ez sem sikerült - egy beadás nem elég repjegyhez.

Crouch és Roo helye biztos, az egyik egy góllal és gólpasszal vette ki a részét a lagymatag sikerből, a másik meg kell a pálcikaember mellé, mert kiválóan megértik egymást, ráadásul Rooney kirobbanó energiája és mentalitása példamutató lehet mindenkinek. Huddlestone és Adam Johnson csak azt bizonyította, mennyire szar az angol utánpótlás, el kellene komolyan gondolkodni azon, kinek és hogyan segít az, hogy ennyi idegenlégiós van a ligában, de ezt már nálam sokkal okosabb emberek is elmondták. Defoe-t elviszi Capello Dél-Afrikába, mert kell neki négy csatár, és egyszerűen nincs jobb nála szerte a vidéken.

A mexikói válogatott néhol kifejezetten jól és élvezetesen játszott, a mezük pedig kibaszott jó, irigylem is érte őket mocskosul. Az angol csapat végül is nyert egy felkészülési meccset, amit például Portugália nem mondhat el magáról a Zöldfoki szigetek ellen nyújtott siralmas teljesítményével, szóval nem sírjuk tele a mezünket, de ettől még a teljesítmény a híg fos és a bohócliga átlaga környékén mozgott, ami semmire nem lesz elég nyáron.

Fotók: Tom Jenkins, guardian.co.uk