A Wembley-ben kapott négyes után hazai pályán sem tanúsított jelentős ellenállást Bulgária: Anglia egy félidő alatt letudta a meccset.
Capellónak sikerült meglepetést okoznia: kihagyta a korábban kihagyhatatlannak tűnő Lampardot a kezdőből (négy éven át minden tétmeccsen szerepelt), és a 4-2-3-1-es felállásra szavazott. A Barry-Parker kettős előtt a Walcott-Young-Downing hármas próbálta irányítani a játékot, elől az egyetlen csatárral, Rooney-val. Legalábbis papíron. A gyakorlatban Rooney és Young sokszor egymást zavarták, mivel mindkettő mélyről és középről próbált indulni. Capello mintha a MU mostanában bejáratott mozgékony, gyakori helycserékre épülő támadójátékát próbálta volna lemásolni, csakhogy Rooney trequartista-jellegű szerepkörét itt Young vette (volna) át, Youngét pedig Walcott, míg Nanit Downing alakította. Nyilván jobban működött volna a támadó négyes, ha mindenki marad a saját pozíciójában (Walcottnak sem igazán a bal a jobb oldala), de Capello valószínűleg úgy gondolta, hogy ha Rooney játszik középen, Young helyén, akkor nem tud olyan csatárt bevetni, aki képes annyira szabadon mozogva együtt élni a játékkal, mint jó Wayne. A gépezet tehát csikorgott, más kérdés, hogy ez a bolgár csapat olyan gyenge, hogy sikerült így is lenullázni őket, többek közt annak köszönhetően, hogy a támadó négyes Barry és Parker határozott fellépésének köszönhetően nyugodtan vezethette a támadásokat. Rúghattak volna sokkal többet is: a 3:0-ás félidő után már-már csalódás volt a gól nélküli második. Ami a védelmet illeti, a jobb oldalon bevetett Smalling eleinte bizonytalankodott (szerencsétlen Richards akár vissza is vonulhatna, most még a kispadra se nevezte az olasz), viszont a Terry-Cahill duó nagyon jól működött (utóbbi gyors góljának is köszönhető, hogy sima lett a meccs), Cole pedig úgy tűnik, egy bizonyos szint alá nem tud menni.