Állítólag már tegnap és tegnapelőtt is történt valami szolid labdarúgdosás a lengyel és ukrán stadionokban, de ez ne tévesszen meg senkit, pontosan tudjuk, hogy az Európa Bajnokság holnap délután hatkor kezdődik csak el. Ideje tehát hangolni, mégpedig zenével. Köztudomású, hogy a popzenében Anglia az örökös Európa- és Világbajnok, valószínűleg ennek a tradíciónak köszönhető, hogy az angol zenészek hazafias kötelességüknek érzik, hogy kétévente dalban mondják el, miért fog végre idén sikerülni. A hivatalos EB- és VB-himnuszok mellett így aztán jó pár alternatív verzió is született, volt tehát miből válogatni az alábbi ötös toplista megalkotásakor.
Előtte viszont nézzük meg (vagy inkább ne) az idei hivatalost EB-dalt. Az egykori futballista Chris Kamara énekli, aki mostanában a Sky Sportson égeti magát. Mintha a magyar válogatott indulóját Kovács Kálmán adná elő… (Azzal a különbséggel, hogy Kamara tudja magáról, hogy egy bohóc.)
Zeneileg egy fokkal tolerálhatóbb Marcus Day próbálkozása, de ez sem több egy középszar popszámnál. A YouTube-on található kínálatból ez a visszafogott(abb) induló emelkedik ki, ez a paródia pedig helyenként egész vicces. És akkor a szubjektív best of:
5. Dizzee Rascal & James Corden - Shout For England
Dizzee Rascal rapper és Corden színész-komikus biztosra mentek: egy klasszikustól, a Tears for Fears-féle Shoutból nyúlták a refrént (és egy mintát a Blackstreet-féle No Diggity-ből), úgyhogy a fülbemászással nem volt gond, a refrént ráadásul kiválóan lehet kórusban üvölteni. Rascal szövege lényegre törő, megkéri a játékosokat, hogy hagyják otthon az asszonyt, meg az egót, csapatmunka kell, meg egy Rooney tip-top kondícióban. A túl specifikus szöveg átka viszont, hogy hamar elavul, a „Rio Ferdinand: nobody can fuck with him!” sor például már sajnos nem aktuális. (Az élő verziót is érdemes csekkolni, talán még jobb mint a klip.)
4. Fat Les – Vindaloo
Keith Allen komikus eredetileg a szurkolói rigmusok paródiájának szánta ezt a számot (a klip pedig a Bitter Sweet Symphony-t gúnyolja ki), de olyan népszerű lett, hogy a 98-as VB előtt újra kiadták. A Vindaloo egyébként egy indiai étel neve, amit a randalírozásban megfáradt szurkolók gyakran fogyasztanak a meccsek után. Említésre érdemes még Allen másik szerzeménye, amit 15 éves lányával, egy bizonyos Lily Allennel ad elő, és amiben az olyan anglikumokat dicsőítik mint a fish and chips és a félidő a futballban.
3. New Order (Feat. John Barnes) - World In Motion
A 90-es VB-re készült New Order-szám mai füllel talán már nem hangzik túl korszerűnek, pedig a maga idejében nagyon is aktuális és trendi volt, de egy igazi zenebuzi valószínűleg most is magasan ezt a dalt tartaná a válogatás legjobbjának. Lelkesítő indulónak a visszafogott szintifutamok annyira talán nem alkalmasak, cserébe viszont maga John Barnes, a VB-n az elődöntőig jutó angol válogatott balszélsője rappel.
2. Rik Mayall - Noble England
A második helyen a változatosság kedvéért szintén egy komikus található. Mayall is ironizál keményen, a klipben egy angol lovag szellemét megidézve, aktualizált Shakespeare-monológokkal próbál férfiakat faragni elpuhult, metroszexuális csapatából. A klip hibátlan, Mayall szövege zseniális, ennél jobban üvölthető refrén pedig nem nagyon van.
1. Baddiel, Skinner & The Lightning Seeds - Three Lions
A 96-os hazai rendezésű EB-re készült, majd két évvel később újra kiadott Three Lions „az” angol futballhimnusz. Benne van a szurkolók összes fájdalma, keserűsége, csalódottsága, de az „előbb-utóbb úgyis sikerülni fog”- reménye is, és ráadásul slágernek sem rossz. A 96-os depresszívebb verzió szövegét a második változatban jó érzékkel megváltoztatták, a „Thirty years of hurt”-ből „No more years of hurt” lett, így nem kell kétévente aktualizálni a számot. (Most épp forty six years of hurt-nél tartunk.) Ha Anglia végre megnyeri, a We are the champions helyett ezt kell először lejátszani a stadionban.
