Capellónak történetesen igaza van: az angol válogatott tagjai tényleg elfáradtak és elfásultak a hosszú szezon végére. Az olasz csak azt felejtette el, hogy egy szövetségi kapitánynak pont ilyenkor kellene valahogy felráznia a társaságot, Sir Alex-féle hajszárítóval, Mourinho-féle pszichológiai trükkökkel, vagy kellő pillanatban meghúzott cserékkel. És ha már az utóbbi év slágertémája a csapatkapitányi karszalag vándorlása volt (Terry-től Ferdinandig, aztán Riótól a sérülései miatt Barryhez, és ahhoz, aki épp arra járt, végül vissza Wayne Bridge legjobb haverjához), akkor meg lehetne említeni Terry szerepét is: az ő feladata lenne leüvölteni a társak fejét, és seggbe rúgni azokat, akik elszundikálnak meccs közben.
 |
Az persze, hogy Capello, a limitált angol szókincse miatt, nem tud gyújtó hangú szónoklatokat tartani a szünetben, nem túl meglepő, az annál inkább, hogy pont a védelmet nem sikerült rendesen megszerveznie. Nyilván nem azzal a taktikai utasítással küldte őket a pályára, hogy a svájciak szabadrúgásainál fejeljenek luftot és ugorjanak ki a sorfalból, de hasonló hibák a korábbi Capello-csapatokra nem voltak jellemzőek. De legyünk nagyvonalúak, és mondjuk azt, hogy ez sem az ő hibája. Milner csapatba állítását és Ashley Young kihagyását viszont semmi nem menti. Mintha csak a ManCity legendásan gyáva edzője, Mancini állította volna össze a kezdőcsapatot. A három belső középpályás mellé kábé mindenhol két darab szélső dukál, kompenzálandó az egycsatáros felállást, Milner viszont gyakorlatilag értékelhetetlen a szélen. Se gyorsasága, se kreativitása nincs meg ehhez a poszthoz. Az ő legfőbb erénye a szorgalma és a munkabírása, ami inkább középen, a labdaszerző pozícióban érvényesül. (A másik erényét, a megbízhatóságot most egy időre zárójelbe tette a második gól előtti balfaszkodással.) Egy spanyol vagy brazil válogatott ellen még akár meg is lehetne magyarázni, hogy miért Milnert favorizálja a védekezni nem nagyon tudó Young helyett. De egy Svájc ellen, a Wembley-ben?
Itt jegyzendő meg, hogy a két gól közül egyiket sem lehet Hart számlájára írni. Speed kolléga írta a Rúgd és fuss blogon az első potyáról: „A kapus ugyan joggal bízhatott abban, hogy a felugró Rio Ferdinand elfejeli a labdát, de ettől még ez nem menti fel őt, hiszen azért van a kapuban, hogy akkor is elkapjon egy ilyen labdát, ha a védőknek nem sikerült tisztázniuk”, de nincs igaza. A kapus a szélről érkező beadásra addig nem mozdulhat rá, amíg fennáll az esélye, hogy egy védőn vagy támadón irányt változtat a labda, hogy ne vetődjön el feleslegesen. Onnan ugyanis már nincs visszaút. Amikor viszont már látszik, hogy nem ér bele senki a labdába, sokszor már fizikailag is képtelenség le- vagy felérni a sarokba. Ezt történt az első bekapott gólnál a hosszú saroknál, és kábé ugyanez a másodiknál, a rövidnél, csak ott Milner volt a hunyó Ferdinand helyett.
 |
Pozitívum is akadt szerencsére: Wilshere továbbra is bírja a tempót és a feszültséget, mindkét angol gólban benne volt, és Benttel is rúgatott majdnem egyet. Youngnak a gólján kívül is sikerült új lendületet hoznia a játékba (Milner után azért nem volt annyira nehéz), Baines pedig kiválóan helyettesítette a megsérül Ashley Cole-t. Bíztató az is, hogy Capello le merte cserélni Lampardot (bár az első félidőben talán nem ő volt a középpályássor leggyengébb láncszeme). Ami aggasztó: Rooney-nak továbbra sincs alternatívája, vele egészen más a válogatott játéka, nélküle viszont a befejezőcsatár szerepe értékelődik fel, csakhogy se Defoe, se Crouch, se Zamora nem világklasszis-szint, ahogy Bentnek is sikerült az éles teszten megbuknia; egyelőre Andy Carroll tűnik a legbiztosabb megoldásnak. Nem ártana Glen Johnsonnak is találni egy helyettest, ahogy az első számú jobbszélső személye is eldőlhetne már – Capello itt is mintha Mancinit másolná: egyik olasz se ad annyi lehetőséget Adam Johnsonnak, amennyit az megérdemelne.
Mivel Montenegro is csak ikszelni tudott Bulgáriával, az első hely még megvan, de ettől kezdve nem nagyon lehet hibázni. Capello a meccs után Platinit idézte, aki szerint „az angol játékosok ősszel oroszlánok, nyáron bárányok”, utalva arra, hogy szeptemberben majd jobban fognak pörögni a fiúk. Ebben valószínűleg igaza is van – kár, hogy az EB jövőre, szokás szerint, nyáron lesz.
A további program: szeptember 2. – Bulgária ellen, idegenben; szeptember 6. – Wales ellen, otthon; október 7., Montenegro ellen idegenben.
