A Montenegro elleni selejtező előtt az angol sajtó az „ellenséges atmoszférától” rettegett, de Terry-ék nem piszkították össze a háromoroszlános gatyát félelmükben, az első félidő nagy részében ugyanis az angol válogatott irányította a játékot. Walcott beadásából előbb Young, majd Young passzából Bent szerzett gólt, ami után a csapat egyből csökkentett módba kapcsolt. A félidő utolsó percében összebénázott szépítő gól után nyilvánvaló volt, hogy Montenegró vérszemet kapva fog rohamozni, de arra, hogy Terry-ék ehhez ilyen mértékben asszisztálnak, nem nagyon lehetett számítani. A támadásokat szinte mindig sikerült az utolsó pillanatban lekapcsolni, de a labdakihozatal, sőt, még a szimpla labdatartás sem ment. Lehet mindezt az időjárásra vagy a birkalegelőt idéző pályára fogni, de a méterekre elpattanó labdákat, a pontatlan passzokat nem menti semmi. Capello sem könnyítette meg a játékosok dolgát a felállással: bár Rooney most kapott társat maga mellé Bent személyében, a két belső középpályástól, Parkertől és Barrytől nem sok támogatásra számíthatott, így ha Young vagy Walcott nem tudta meghúzni a jobb és balszélt, el se jutott a labda a Montenegrói kapu elé. (Mármint: a második félidőben.) Egyrészt örömteli, hogy az olasz ki meri Lampardot tenni a kezdőből, vagy akár bedob egy 19 éves játékost is a mélyvízbe (más kérdés, hogy Jonest felesleges jobb bekként játszatni, ha Richards vagy Walker is a keretben van), másrészt szomorú, hogy mennyire nem tud belenyúlni meccs közben a játékba. Még szerencse, hogy Rooney eltiltásával a következő, spanyolok elleni barátságos meccsen kénytelen lesz kidolgozni egy B-tervet.
