Röviden, címszavakban a tanulságok:
- Capello még nem álmodta meg a nyerő szisztémát. Az elején lecserélte a jó öreg 4-4-2-t egy 4-3-3-ra, aztán meggondolta magát, behozta Rooney mellé Zamorát, majd Wayne dicstelen távozása után Zamora lett a csatár, Gerrard meg az árnyékék. Nem volt rá elég idő, hogy kiderüljön, melyik a legjobb megoldás.
- Egyelőre fejben kéne újraépíteni a csapatot. Az első félidő szerencsétlenkedései masszív önbizalomhiányról tanúskodnak, ami persze nem meglepő. Ebből a szempontból nagyon jókor jöttek Gerrard góljai.
- Úgy néz ki, Hart hosszú távon is beválhat.
(Felkészül: Ben Foster) - A csapat gerince valószínűleg nem fog mostanában megváltozni, a kezdő legalábbis ezt sugallja.
- Bejött a sejtés: Wilshere és Gibbs csak beválogatása csak PR-húzás volt. Utóbbinak mostanában nincs esélye Cole-t leváltani, ha pedig komolyan gondolná a középpálya szanálását Capello, nem egy 18 éves játékost hívna be, hanem az U21-esből valakit, mondjuk Cleverley-t.
- Gerrardnak Lampard (vagy fordítva) továbbra is olyan, mint Supermannek a kriptonit. (Na jó: a VB-selejtezők során többé-kevésbé meg tudta Capello oldani a problémát, csak épp a VB-n nem.)
- Még mindig van 70ezer ember, aki csak azért se adja fel.
- Nem lettünk sokkal optimistábbak.
Játékosértékelés a tovább után:
Hart – Végig magabiztos volt, nem kapkodott, a gólról nem tehetett. (7)
G. Johnson – Támadásban a szokásos minőséget hozta, védekeznie nem sokat kellett. (6)
Terry – Hiába nincs mostanában formában, amikor lecserélte Capello, kiderült, hogy még így is ő a legbiztosabb pont hátul (6), Dawson legalábbis nem tűnt túl határozottnak. (5)
Jagielka – Korrekt, de semmi extra. Jó pont, hogy volt energiája felérni egy-két támadással, de nem ő fogja Ferdinandot / Kinget kiszorítani. (6)
Cole – Johnsonhoz hasonlóan azt csinálta, amit nagyon tud: támadott. (6) Cseréje, Gibbs is jól mozgott, szinte veszélyesebb volt a támadásban, mint Young. (6)
 |
Walcott – Jót tett neki a kényszerpihenő, nem rajta múlott, hogy nincs most egy gólpassz a neve mellett. A terv, hogy A. Johnsonnal váltogatják egymást a szélen, nem igazán jött be, neki (mármint Walcottnak) a jobboldal fekszik. (6) Youngnak sikerült párszor megfektetnie a védőjét, de a beadásai pocsékul sikerültek. Van hova fejlődnie. (5)
Lampard – Játszott ő is? Nahát. (4) A cseréje, Zamora ígéretesen mozgolódott a tizenhatoson belül és kívül is, nem látszott rajta, hogy most debütál. Ment neki az összjáték Rooney-val, de egyedüli centerként sem jött zavarba. (7)
Barry – Gyorsabb, frissebb és hatékonyabb volt, mint a vébén, bár ezzel talán nem dicsértem meg nagyon. Szükség van rá, amíg Hargreavest nem támad fel poraiból (amire sajnos kevés az esély.) (6)
 |
Gerrard – Kapitányhoz méltón vette saját kézbe a dolgokat, amikor a látótávolságba került az újabb pofára esés kínos eshetősége. Nehéz nem észrevenni, hogy akkor javult fel a játéka, amikor Lampard (és később Rooney is) távozott, és közelebb kerülhetett a kapuhoz. (8) Wilshere: pályára lépett. (-)
A. Johnson – Az első félidőben még kissé megilletődve mozgott (ha jobban koncentrál, gólt rúg), aztán megjött az önbizalma. Bár Walcottnál jobban feltalálja magát mindkét szélen, a második félidőben kiderült, hogy nem véletlenül játszik a Cityben a jobboldalon. (6)
Rooney – A májusi sérülése óta még mindig nem épült fel teljesen, mármint fejben, a nagy akarásnak pedig gyakran az ellenfél nyögése a vége. De most legalább egy lesgólt már rúgott. (6) Milnernek nem sok lehetősége volt villantani, Capello mintha még mindig nem tudta volna eldönteni, milyen poszton is akarja játszatni. (6)
