Engerland

Jamie Carragher, a Liverpool középhátvédje és alkalmi jobboldali védője, aki pályafutását nem mellesleg csatárként kezdte, és élete első felnőtt meccsén a Liverpoolban baloldali középpályásként mutatkozott be, azt bírta nyilatkozni az angol bulvárlapoknak, hogy megdöbbent, milyen szívesen fogadták az angol szurkolók a Wembley-ben a Mexikó elleni felkészülési meccsen.

Azt vártam, hogy folyamatosan fütyülni fognak. Eleve Londonban volt ugye a meccs, ahol minket, liverpooli játékosokat nem kedvelnek, én meg ráadásul egyszer már nemet is mondtam a válogatottságra, szóval minden adott volt ahhoz, hogy fújolás közepette lépjek pályára. Nagyon meghatott az, hogy a szurkolók tapssal és biztatással fogadtak, amit ezúton is köszönök.

A felkészülési meccsek arra jók, hogy a kapitány felmérje a keretet, lehetőséget adjon azoknak, akik eddig nem nagyon szerepeltek és megnézze, az állandó szereplők hogyan muzsikálnak a kiegészítő emberekkel. A Mexikó elleni meccsünket elnézve nem irigyeljük Capello állását.

A Nike VB-re kihegyezett reklámjára egyik kommentelőnk hívta fel a figyelmet, köszi szépen, borgh egy sörre vendégem, ahogy megnyerjük ezt az afrikai bohóckodást. Szóval a kisfilm lenyűgöző, meg sem merem tippelni mennyibe került, de az árából egy magyar nagyjátékfilm, az ablakban ülő, önmarcangoló férfikarakterrel együtt tuti kijönne. Roo meg növesszen ilyen szakállt, istenkirály. A reklámot korábban felvezető vírusvideó se semmi.

Eddig is sejtettem, hogy a Tv2 jó külsejű, szögletes állal és kockahassal, illetve jó csöcsökkel rendelkező műsorvezetői tulajdonképpen szellemi fogyatékosok, és csak azért vannak a tévében, hogy az esélyegyenlőségnek is adjanak egyet arrafelé, de a mai reggel mindenen túltett, amit eddig láttam.

Három a csávó Capello keretében, és ha a szívünkre tesszük a kezünket és kurva őszintén magunkba nézünk, akkor simán megállapíthatjuk, hogy ez a trió nem fogja a frászt hozni az ellenség csatáraira. Válogatottunknak Ray Clemence vagy Peter Shilton óta nem volt normális kapusa, olyan, akire gond nélkül rá lehetett bízni a kaput, és akitől nem kerülgette a frász a nézőket egy-egy erősebb hazaadás láttán, és nem, Seaman sem volt soha kapus, csak egy lófarkas idióta.

A mostani hármasból a negyvenéves David James kapta meg a legtöbb lehetőséget Capellótól, szám szerint 14 alkalommal küldte pályára Vészmadarat (még Liverpoolban kapta a becenevet) az olasz mester. A második számú kapusunk Peter Green, akit Capello fedezett fel, és állított csapatba hat alkalommal, és aki csak úgy megmászta a Kilimandzsárót. Harmadikként pedig a talán legtehetségesebb angol kapus (és nem úgy tehetséges, mint Kirkland vagy Carson, akikről csak Liverpoolban gondolták úgy, hogy tudnak védeni, pedig nem is) Joe Hart utazik Dél-Afrikába egy árva válogatottsággal a zsebében.