Engerland

Nehéz dolga lehet egy szövetségi kapitánynak egy olyan meccs utáni sajtótájékoztatón, mint az angolok Algéria ellen megvívott világbajnoki csoportmeccse volt, mert a sajtó válaszokat vár, neki meg nem nagyon van ilyenje, mert végül is mit mondhatna? Hogy a játákosai faszok, és nem tartották be, amit kért tőlük (Gerrard balszélen, Lampard előretör, középen járassuk a labdát, csatárok ugorjanak ki a védők közül, széleken húzzuk szét a mezőnyt)?

Capello azzal nyitott, hogy nem ismert rá a csapatra. "Az edzésen erőtől és önbizalomtól duzzadnak, mindent úgy csinálnak, ahogy megbeszéljük, a taktikai felállás működik. Amikor meg kimennek pályára, mintha másik csapatot látnék, azt, amit annak idején átvettem. Ez így nem jó." A mester szerint az sem segít neki, hogy az angolokat mindenki esélyesként tartja számon: "A játékosok nagy nyomás alatt vannak, az elvárás hatalmas, ott lebeg felettük az 1966-os győzelem, és az, hogy a közvélemény kimondva-kimondatlanul csak a világbajnoki címmel lenne elégedett. Olyan passzokat rontottak el, olyan labdakezelési hibákat vétettek, amiket ezen a szinten játékosok nem szoktak. Hihetetlen látvány volt."

Az Algéria ellen mutatott játékon felháborodott szurkolók (akik nem kevés pénz kifizetve utaztak el Dél-Afrikába, hogy a meccset végigénekelve buzdítsák csapatukat) úgy érezték, át lettek vágva a pályán gólyafosként keringő milliomos szupersztárjaik által, és kifütyülték a levonuló csapatot. Egyikük még az öltözőbe is bejutott valahogy, ahol elküldte a díszes kompániát a búsba, mielőtt Capello kivezettette volna (emiatt mellesleg az FA hivatalos vizsgálatot kezdeményezett a FIFA-nál, joggal).

Rooney nem bírta idegekkel az abúzust, és a kamerák előtt reagált a füttykoncertre. "Nesze neked szurkolás! A saját csapatotokat fütyülitek!" Biztos felsejlett előtte a Nike-reklámfilmben a pálya mellett élő hobbit képe.

A brit sajtóban eddig sem bántak kesztyűs kézzel a nemzeti tizeneggyel, de a tegnapi, Algéria elleni döntetlen után kezd elszabadulni a pokol, amit persze a dolgok menete és az ilyen tornák íratlan szabályainak megfelelően majd jól felvált a faszszopás, amint a csapat legázolja a szlovén válogatottat a sorsdöntő utolsó meccsen. Addig viszont szemezgessünk a cseppet sem visszafogott lapvéleményekből.

Bocs a címbeli szójátékért, de ez van: a mutatott játék alapján kijelenthető, hogy Anglia válogatottjának annyi keresnivalója van a világbajnokságon, mint kereszténydemokrata képviselőnek a melegfelvonuláson. Elképzelés és akarat nélküli játékot nyújtott a csapat ma este, néhány kivételtől eltekintve siralmas, kilátástalan teljesítménnyel.

Egyszerűen hihetetlen, hogy felállt védelemmel szemben ennyire tanácstalan tud lenni egy angol válogatott. Az algériaiak a remekül megszervezett védelem mellett megszállták a középpályát, eszük ágában nem volt támadni, de ha nem erre készült Capello, akkor meg ő nem való egy ilyen ország válogatottjának a kispadjára. Lampard és Gerrard ismét csődöt mondott egymás mellett - igaz, Stevie G a balszélre volt szánva, de többet volt bent középen, mint a vonal mellett, ahol így Ashley Cole rohangált fel s alá - míg bírta.

Ha eddig lett volna bárminemű kétségünk azt illetően, hogy a Barry = Messiás egyenlet helyénvaló-e, mostanra kiderült, hogy nem, sőt, vízen járni sem igen tud. Szélsőjátékunk továbbra sincs, ugyanolyan fos futballt játszunk, mint a franciák, tologatjuk a labdát középpályán, ahol Gerrard és Lampard továbbra is csak zavarják egymást, a csatárok nem kapnak labdát, és amikor valaki Carra környékére kerül, ökölbe szorul az ánuszunk. 

Roo azt bírta mondani, hogy Algériát a B-válogatott is lemosná a pályáról, nu, akkor én kérném, hogy a második félidőre ez a csapat fusson ki, köszönöm.