Az angol válogatott a VB-k és az EB-k közti két évben általában nem szokott a tétmeccseken megizzadni (2008 a fájó kivétel), és a mostani bivalyerős (NOT) csoport alapján ez most sem fog másként történni. Montenegro, Lengyelország, Ukrajna, San Marino és Moldova - itt még pontot sem szabadna veszíteni. A kezdés pont olyan, amilyennek lennie kellett: magabiztos, könnyed.
A legutóbbi olaszok elleni barátságos meccs, és a tegnapi, Moldova elleni selejtező alapján úgy tűnik, Hodgson hajlandó szakítani az elavult 4-4-2-vel. (Korai lenne még azért az öröm: a selejtezőkön anno Don Fabio is az egycsatáros játékot preferálta, hogy aztán a VB-n visszaváltson a korábbi rendszerre.) A Gerrard-Lampard páros ismételt feltűnése nem volt túl biztató fejlemény, de ők ezúttal hátrébb játszottak, és egy harmadik belső középpályásra, Cleverley-re hárult az osztogatás feladata, aki nem is okozott csalódást. Milnerbe sajnos Hodgson is szerelmes, ezért neki mindenképp kezdenie kellett a jobbszélen (most egyébként nem volt rossz), a túloldalon viszont szerencsére a még mindig csak 18 éves Oxlade-Chamberlain megkapta a lehetőséget, és élt is vele. Gólpasszt adott és akkor verte meg a védőjét, amikor akarta. És ami a legjobb fejlemény: a legtöbb helyzet nem a Gerrard-féle hollywood passzok nyomán alakult ki, hanem földközeli passzok után - mivel Cleverley, The OX és Defoe is 170 centi környékén van, az ívelgetésnek nem is lett volna sok értelme. Kedden, az ukránok elleni második selejtező után kiderül majd, Hodgson komolyan gondolja-e a stílusváltást.
Hart (6) - Johnson (6.5), Terry (6), Lescott (6), Baines (6.5) - Gerrard (6), Lampard (6.5) - Milner (6.5), Cleverley (7), Oxlade-Chamberlain (7) - Defoe (6.5)
