Engerland

Küzdelmes, hajtós kis meccsen játszottunk 1-1-et a jenkikkel, ha csak a helyzeteket nézzük, győzelmet érdemeltünk volna, de valahogy az istennek nem jött össze a második gól: a meccs legjobbjának választott Howard mindent megfogott, illetve belerúgott Heskey. 

Az első félidő sokkoló vége után (Green hibája) a másodikban úgy mentünk fel a pályára, hogy percek alatt el akarjuk dönteni a 3 pont sorsát, de a csatárok impontens játéka (Rooney többet volt a középpályán, mint elöl) és a középpálya féloldalalas játéka miatt nem tudtuk feltörni a betonba beleállt amerikaiak védelmét. 

Olvasói nyomásra nem a Burn Notice legutóbbi epizódjával nyugtatom az idegeimet, hanem gyorselemzést nyomok, mindent a kedves kommentelőkért ugye.

A gólunk gyorsan jött, Heskey azt csinálta, amiért a pályán van: letette a zsugát a nála ügyesebbeknek, ezúttal Gerrardnak, aki az első félidőben Johnson mellett a legjobb teljesítményt nyújtotta, és máris 1-0, laza a bokája a liverpooli kapitánynak. A mezőnyfölény aztán szépen lassan elolvadt, és a kuzinok magukra találtak, volt pár értelmesebb megmozdulásuk is, de ha Green nem ennyire szerencsétlen, a büdös életben nem rúgnak gólt.

Roo kicsit halovány ma, egy csávó állandóan ott lóg a nyakán, azt meg nem állja istenigazából. A széleket szerintem jobban ki lehetne használni, és keményebben odalépni az ellennek középen, hogy ne fickándozzanak. Ja, és Greent nem kell lecserélni, hanem inkább lelkileg felrázni. Meglesz ez, nyugi.  

Móres: latin eredetű szó, jelentése becsület, tisztesség. Na, ezt fognak ma este tanulni a koronáról leszakadt hamburgerzabálók, amikor kifut ellenül nemzetünk 11 büszkesége. Elég volt a nagyképű beszólongatásokból, a lekicsinylő "celebtizenegy" jelzőkből, John "fickós" Terry cseszegetéséből, Wayne Rooney mentális problémáinak felemlegetéséből és a Peter Crouch testalkatán való élcelődésből. Szájkarate is over, ma este 20:30-tól el lesz kenve a szátok, nyomorult kolonista banda.

Nem szívesen ugyan, de kénytelenek vagyunk foglalkozni a korona egykori alattvalóival a ma esti könnyed testmozgás előtt is, mivel a kolonista söpredék itten kóstolgatja a Királynő hű alattvalóiból összeállított csapatot.

A cím ugye egyből egy nyúlás, ez mennyire tipikus már, mindent lenyúlnak, amit mi jól csinálunk (lásd még: Office) de szánalmasan gyenge próbálkozásukon még csak mosolyogni sem lehet. Az a legnagyobb baja ezeknek a nyomorult lázadóknak, hogy istenigazából irigyelnek minket, és ha lehetne, visszakönyörögnék magukat a korona keblére, de hiába, kell a fenének az olvasztótégely.

Az a nagy büdös igazság, hogy a csapatuk nevetséges, még mindig ez a Donovan a legjobb labdarúgójuk, pedig van már vagy hatvan éves. Se múltjuk, se jelenük, se jövőjük, csak szájuk, de az jó nagy. Sebaj, este 11-re majd befogják. Teccettek volna nem kiönteni a teát annak idején.

Azt nyilatkozta az amerikai szövetségi kapitány, Bob Bradley, hogy ugyan minden játékosa nagyon jól tudja, hogy Rooney mennyire izé, temperamentumos fajta, és ha sokat cukkolják és idegesítik (értsd: folyamatosan rátartanak a lábára, rángatják a mezét és beszólnak neki Shrekre hasonlatos ábrázata miatt), akkor vélhetően visszarúg és kiállíttatja majd magát, lásd még a "Rákacsintottam az angol fiúra, mi lett belőle" című portugál műdalt. Namost azért, mert a jenkik nem lesznek akkora gyökerek, mint a kis balettáncos fiú volt, még nem fogunk hullámozni az örömtől, mindenesetre sportszerűségből egyelőre jeles.