Engerland

Az angol bulvársajtó egyik mai témája Sol Campbell, az Arsenal középső védője, aki egy nyilatkozatban tulajdonképpen lehülyézte a szövetségi kapitányt. Ostoba hiba volt szerinte őt, mármint Campbellt otthon hagyni, hiszen élete formájában játszik az Arsenalban, és jobb formában van, mint azok, akiket Capello elvitt magával. Köszönjük, Emese.

Isten látja lelkemet, nem kedvelem a számomra két leggyűlöletesebb csapattal összefüggésbe hozható Wayne Rooney-t, de képességeit soha egy percig nem vitattam, elismerem tehetségét és elszántságát, és tökéletesen megértem, hogy rosszul lett, amikor a Liverpool megnyerte a BL-t 2005-ben, én is így éreztem minden egyes manchesteri sikernél.

Ha viszont a válogatottról van szó, akkor Roo az én kutyám kölyke, kicsit lüke, kicsit hebrencs ugyan, de a mienk, szeretjük feltétel nélkül, mert ezért vagyunk szurkolók, így tudunk megbocsátani Greennek is a marhaságáért. Roo egy sajtótájékoztatón (nem mellesleg betiltanám ezeket az eseményeket, a meccsek előtt legalábbis mindenképpen, és hagynám a játékosokat nyugodtan készülni) azt nyilatkozta, hogy az egész világ színe előtt akar bizonyítani. 

Hatalmas lehetőség előtt áll a csapat és én magam is. Ha nem bizonyítok, az hatalmas csalódás lesz számomra. Eddig még nem sikerült a világ színe előtt megmutatni mit tudok, az előző VB például kifejezetten rosszul sikerült. A Bayern München elleni BL-meccsen megsérültem, de túltettem magam a dolgon, és már teljesen felépültem. A játék a PL-ben nagyon jól ment, a meccsekre és a gólszerzésre koncentráltam, sikerrel. Ugyanezt akarom elérni a válogatottban is. Az USA elleni meccset visszanézve már tudom, mit kell változtatnom. 

Meg lehet nyugodni, Gareth Barry ott lesz a kezdőben az Algéria elleni meccsen, amivel kapcsolatban egyre magabiztosabban nyilatkozgat mindenki, főleg az ellen. Egyik csatáruk azt bírta kijelenteni, hogy védelmünk fos, és majd ők feltörik, mert nagyon gyorsak és ügyesek, és nekik mindenképpen győzniük kell. Hát, sok sikert innen távolból, aztán ugyanilyen hangulatban tessen majd nyilatkozni a meccs után is.

Ami Barry szereplését illeti, egyik olvasónk mutatta meg a helyes utat azzal, hogy belinkelte a Daily Mail sportrovatának aktuális cikkét (megtaláltam volna magamtól is, csak hajnalban a comment:com dolgaival voltam elfoglalva), amiben egy nagyszerű táblázat megmutatja, miért is létfontosságú a csapatnak az, hogy Barry a pályán legyen (bár az, hogy vele jóval több gólt kapunk, mint nélküle, elég aggasztó). Klikkre nagyobb lesz a kép.

Nekem legalábbis mindenképpen, és nem csak azért, mert az angol válogatott nem kezdte túl acélosan a menetelést, hanem a körülmények és a mutatott játék alapján. Sajnálom, de Dél-Afrika nem megfelelő helyszín egy ilyen esemény megrendezésére, Blatter vetésforgós rendszere akkora marhaság, mint a kör négyszögesítése. A közbiztonság legendásan katasztrofális, így nem érkezett annyi szurkoló a helyszínre, mint szerették volna, a helyieket viszont nem érdekli a VB vagy nem tudják kifizetni a jegyárakat, így a nyitómeccsen kívül tán csak az Anglia-USA mérkőzés hozott telt házat.

Abban sincs persze köszönet, ha tele a stadion az átkozott vuvuzele miatt, aminél idegesítőbb szurkolói kelléket még nem láttunk. Elnyomja a szurkolók hangját, nem halljuk tőle a jó kis angol és holland nótákat, a meccsek atmoszférája nem jön át a képernyőkön keresztül, és ez iszonyú idegesítő.

Vannak a nemzetközi futballban ezek a nagy öregek, akik azt hiszik, hogy ők fingták a passzátszelet, és mindenről habozás nélkül véleményt nyilvánítanak, ha kell, ha nem, ha kérdezik őket, ha nem. Franzi pont ilyen, a játékosként és edzőként egyaránt világbajnoki címet szerzett német ikon jól odasózott egyet Capello mesternek, aki persze leszarja, mert amikor Beckenbauer futballozott, még kocka alakú volt a labda és füle is volt.

A nyilatkozatban egyébként azt bírta kifejteni a Kaiser, mert hát őtet a bőrnadrágos idióták császárnak tartják, pedig csak egy közepes képességű középpályás, majd középhátvéd volt, hogy Fabio Capello alatt az angolok játékának nem sok köze van a modern futballhoz, leginkább a labdarúgás hőskorára emlékeztető, grundfocis megoldások és a bikázzuk előre a labdát, és majd lesz valami jellegű megoldások fémjelzik.