Nem siette el az FA a döntést: Capello lemondása után három hónapot kellett várni rá, hogy kiderüljön, ki fogja az angol válogatottat irányítani az EB-n. A média jelöltje, Harry Redknapp cáfolta, hogy ő lenne a legnagyobb esélyes a posztra, pedig nyilván fejben már meg is álmodta az ideális felállást (a Tottenham szereplésén meg is látszott, hogy máshol jár a Mester.) A befutó végül Roy Hodgson, a WBA jelenlegi menedzsere lett, aki négy évre írt alá. Akár fanyaloghatnánk is a döntés miatt (a Redknapp-párti angol sajtó nagy része ezt teszi), de erre ráérünk később is, most kivételesen a pozitívumokra koncentrálunk. 5 ok, amiért Hodgson jó választás(nak tűnik) a posztra:
1. Van válogatott tapasztalata
Erikssonnal, Capellóval vagy Redknappel ellentétben Hodgson ült már válogatott kispadján. Finnországgal és az Egyesült Arab Emírségekkel csak a „tisztes helytállás” jött össze, de Svájcot kijutatta a 94-es VB-re és a 96-os EB-re. Az angol válogatottat irányítani ugyan jóval stresszesebb melónak tűnik, hála a média és a közvélemény nyomásának, de Hodgson tapasztalata így is sokat fog érni.
2. Jobb edző, mint menedzser
Vannak kiváló menedzserek, mint Sir Alex vagy Redknapp, akik jó érzékkel igazolnak, motiválnak és építenek csapatot, de a taktikához kevésbé értenek, és vannak jó edzők, akik a készen kapott játékosállománnyal rövid idő alatt be tudnak gyakoroltatni egy hatékony játékrendszert. Eddigi pályafutásából ítélve Hodgson az utóbbi táborhoz tartozik, a válogatottnál pedig, ahol a sérülések, formaingadozások miatt állandóan változó, limitált keretből lehet csak dolgozni, pont ilyen edzői skillekre van szükség.
3. Nem a sztárcsapatok specialistája
Hodgson a sikereit középcsapatokkal érte el, a legmagasabb szinten kudarcot vallott. Ez akár hátrány is lehetne, de az angol válogatott jelenleg sajnos nem tartozik a szűk elitbe, noha akadnak klasszis játékosai. Hodgson remélhetőleg ragaszkodik majd ahhoz, amihez ért: a csapatépítéshez, és a sztárokat is ennek rendeli alá. Lehet, hogy nem az angol válogatott játssza majd a legattraktívabb űrfocit, de ha beválnak az új menedzser elképzelései, úgy menetelhet majd előre a csapat, mint a szintén esélytelennek tartott Fulham tette az Európa Kupában. (A történet vége ott egy döntőbe jutás lett.)
4. Angol
A külföldi, korábban klubszinten nagy sikereket elérő menedzserek eddig finoman szólva sem váltak be, amiből egyáltalán nem következik, hogy ördögtől való ötlet kívülről igazolni, csak meg kellene találni a megfelelő jelöltet. Mondjuk azt, aki magas szinten beszéli az angolt, és volt már szövetségi kapitány is. Amíg nincs ilyen ember, egyszerűbb olyan edzőt választani, aki a félidőben legalább az anyanyelvükön tudja leordítani a játékosok fejét.
5. Olcsó
Az FA anyagi helyzete minket ugyan kevésbé izgat, de amikor egy nyilvánvalóan megbukott menedzsert (lásd: Capello vagy korábban Eriksson esetét) azért nem lehet kirúgni, mert a szerződés felbontása miatt óriási összegeket kellene fizetni neki, akkor nagyon nem mindegy, hogy az új kapitány mennyire lesz bebetonozva a székébe. Hodgson szereződése a WBA-val az év végén lejár, az FA-nak így nyilván nem kellett a büdzséje felét a kivásárlására fordítani, és mivel nem sztáredzőről van szó, talán az esetleges kirúgás költségei sem olyan horribilisek.
(A posztot ez a bejegyzés ihlette.)
